Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szijj Ferenc: Freitag (Wie ein langer, schwebender…) (Péntek (Mint egy hosszú, lebegő…) Német nyelven)

Szijj Ferenc portréja

Péntek (Mint egy hosszú, lebegő…) (Magyar)

A „Kenyércédulák” című sorozatból

 

Mint egy hosszú, lebegő, végül felfelé,

távolba tűnő metszés belső szervek között,

úgy haladt el a vonat a felüljárón.

Meghallottam magam mögött a hangját,

s hátranéztem. És mintha csak az idő

telt volna el azóta, hogy én is ott utaztam.

 

Belső tudományok között a kétely.

A jókora súly a fejben, amely csak számtanilag

létezik, mégis egyik pillanatról a másikra

képes lyukat radírozni a halálfejes tapétára,

mint egy kenyérgombóc, és akkor rajtam át néznek

engem mindig mások, akiknek mindegy.

 

És innen már nem esik messze,

hogy egy kifordított meddőbányában járok-

kelek, botladozom, és alig bírom elviselni

a sejtelmes fényű üregekből áradó,

küszöb alatti hallelujját, amelyben dupla vagy

semmire biztatják egymást beavatottak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

Freitag (Wie ein langer, schwebender…) (Német)

aus der Serie „Brotzettel“

 

Wie ein langer, schwebender, sich dann in Höhe

und Ferne verlierender Schnitt entlang innerer Organe,

so passierte der Zug die Überführung.

Ich hörte ihn von hinten kommen,

und drehte mich um. Mir war, als wäre nur die Zeit

vergangen seitdem auch ich mit ihm reiste.

 

Inmitten der inneren Wissenschaften ist Zweifel.

Im Kopf das enorme Gewicht, das nur mathematisch

existiert, trotzdem vermag es im nächsten Moment

ein Loch in dasTotenkopfmuster der Tapete zu radieren

wie eine Brotkugel, danach ist mein Anblick immer nur

ein Blick der gleichgültigen anderen durch mich hindurch.

 

Und dann bin ich nicht mehr weit enfernt davon,

in einer umgestülpten, stillgelegten Grube auf und

ab zu gehen und herumzustolpern. Unerträglich tönt

aus den geheimnisvoll leuchtenden Höhlen jenes

unterschwellige Halleluja, mit dem sich die Eingeweihten

gegenseitig zum Alles oder Nichts ermuntern.

 

 

     Monika Rinck und



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

minimap