Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Győrffy Ákos : Ebenso weit (Ugyanannyira Német nyelven)

Győrffy Ákos  portréja
Julia Schiff portréja

Vissza a fordító lapjára

Ugyanannyira (Magyar)

Egy szarvasbika levágott feje

a kocsmapultnak támasztva.

Szemei csukva, szájából vér

csöpög a padlóra. A fej körül

meleg pára, mintha nem lenne

még egészen halott, mintha

önmaga közelében lenne még,

itt van a kocsmában, tele

a kocsma az átható szagával,

és azzal a meleggel, ami ő.

Néhány órája még odafent

a tölgyerdőben járt, abban

a keskeny sávban, az éjszaka

utolsó és a hajnal első pillanatai

között, abban a megnevezhetetlen

napszakban, amely nem több,

mint egy vagy legfeljebb két perc.

Kilépett az irtásra, a hegyet

hosszában átszelő villanyvezeték

alá, megállt, aztán a következő

lépése már inkább egyfajta kiterjedés

volt, egyszerre minden irányba egy

lüktető centrumból, talán mint egy

titokzatos, láthatatlan atomvillanás,

aztán már mindenütt volt, mindentől

vagy mindenben ugyanannyira,

és még mindig nem volt hajnal,

véres bakancsnyomok

a linóleumon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

Ebenso weit (Német)

Der abgetrennte Kopf eines Rehbocks

ist an die Wirtshaustheke gelehnt.

Die Augen geschlossen, aus dem Maul

tropft Blut auf den Boden. Um den Kopf

herum warmer Dunst, als ob er noch nicht

ganz tot wäre, als ob er sich noch in eigener

Nähe befände, hier im Wirtshaus, das voll

mit seinem penetranten Geruch

und jener Wärme ist, die er selbst ist.

Vor ein paar Stunden lief er noch dort oben,

im Eichenwald, in jenem schmalen

Streifen, zwischen den letzten Augenblicken

der Nacht und den ersten des Morgens,

in jener nicht benennbaren Tageszeit,

die nicht mehr als eine oder

höchstens zwei Minuten ausmacht.

Er trat hinaus auf die Lichtung, unter

die Stromleitung, die den Berg längs

durchzieht, blieb stehen, dann war sein

nächster Schritt eher eine Art Ausdehnung

in alle Richtungen aus einem

pochenden Zentrum, etwa wie ein

mysteriöser, unsichtbarer Atomblitz,

danach war er überall, von allem

oder in allem ebenso weit,

und der Tag brach immer noch nicht an,

blutige Schnürstiefelspuren

auf dem Linoleumbelag.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

minimap