Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szemere Pál: Erinnerung (Emlékezet Német nyelven)

Szemere Pál portréja

Emlékezet (Magyar)

Ismét egy édes boldog érezet!

Reám derűl a messze kor homálya,

Az elveszett, elsülyedt rózsapálya

Ismét örömtájak felé vezet.

 

Mely istenség nyújt itt varázskezet?

Mint ömledez hozzá keblem dagálya!

Érzem, hogy e szív enyhültét találja:

Te ihletéd, szelid Emlékezet!

 

Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod

Letünt korom szebb álmait felettem,

Borítsd el rajtok inkább fátyolod.

 

Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.

Ne kényszeríts ujonnan vérzeni;

Ah, érezd, mily kín ismét veszteni.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.oszk.hu

Erinnerung (Német)

Und wieder naht ein seliges Empfinden!

Es hellet sich das Grau vergang'ner Zeit;

Auf Rosenpfaden, die ich sinken, schwinden

Sah', gibt zur Wonneflur sie mir geleit.

 

Welch eine Gottheit will sich mir verkünden!

Wie liebend sich mein ganzes Seyn ihr beut!

Mein Herz, ich fühl' es, wird hier Ruhe finden,

Dein Hauch, Erinn'rung hat es neu geweiht.

 

Nein! rufe nicht verschwund'nes Licht zurück,

Lass über mir die dicht'sten Schleier zieh'n,

Bedeck' der hingeschwund'nen Zeiten Glück.

 

Schon einmal sah' ich meine Freuden flieh'n,

Ach, zwinge neu zu bluten nicht mein Herz!

Zweimal verlieren! fühle diesen Schmerz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.deutsche-liebeslyrik.de

minimap