Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kukorelly Endre: Heimat-Etappe (Hazai szakaszok Német nyelven)

Kukorelly Endre portréja

Hazai szakaszok (Magyar)

A legkényelmesebb és a legszegényebb
valahogy mégiscsak feljutottak ide, és most
erről az emelkedésről néznek le
és föl, erről a
dombocskáról néznek.

A legkényelmesebb és a legszegényebb
már igazán régóta ácsorognak itt, de
még várniuk kell egy ideig biztosan,
mert, azt hiszem,
fölrobbant a technika.

Még szerencse, hogy elég erősek, látszik
rajtuk, simán el tudnának vonszolni egy
harckocsit a határig, nem? Lehet, hogy
nem, mert túl kényelmes
lenne az egyikük ahhoz.

Most itt várnak, csak ne esne ennyire, és
lehetne valahol egy pad, vagy legalább valami
tűzhely, meg egy étterem, az jó volna, mivel
tűrhetően főznének ott
a szakácsok, és viszonylag

olcsón, legalább még az itthoni árakhoz képest.
De kilátni mindenképp lehet, tessék csak, annyira
nincs még köd, és lassanként kigyulladnak lent
a villanykörték is,
mintha épp nekik.

A városi közvilágítás. Mert a legkényelmesebb is
derék magyar ember, aki íme, hajlandó
volt fölsétálni a hazáért erre a dombra,
a legszegényebb
pedig körbemutat,

látod, ez az enyém is, mert én is csak
magyar vagyok, mint te, kedves barátom,
csak nem vagyok olyan kényelmes, ahogy
te pedig nem vagy olyan
szegény, mint én.


Heimat-Etappe (Német)

Der Allerbequemste und der Allerärmste
sind schließlich doch irgendwie hier’rauf gekommen und jetzt
schaun sie von dieser Anhöhe nieder
und auf, von diesem
Hügelchen schaun sie.

Der Allerbequemste und der Allerärmste
gammeln jetzt wirklich schon ewige Zeit hier rum, aber
ein Weilchen werden sie sicher noch warten müssen,
denn mir kommts vor, als
sei die Technik explodiert.

Was für ein Glück, daß sie doch kräftig sind, man sieht
es ihnen an, die könnten einen Kampfwagen
glatt bis an die Grenze ziehn, nicht? Oder vielleicht
auch nicht, denn einer wäre
von ihnen zu bequem dazu.

Nun warten sie hier, würde es nur nicht so regnen, und
wäre irgendwo eine Bank oder mindestens eine Art
Feuerstätte, ein Restaurant wär ja auch gut, weil
die Köche ihre Sache da
ganz leidlich machen und auch recht

billig, wenigstens wenn man mit den Preisen daheim vergleicht.
Aber jedenfalls hat man Aussichten, na bitte, so neblig
ists doch nicht, und langsam leuchten da unten
die Straßenlaternen auf
wie extra für sie.

Die städtische Straßenbeleuchtung! Denn der Allerbequemste
Ist ja auch ein braver Ungar, der - schau einer an – willens
war zu spazieren fürs Vaterland auf diesen Hügel
und der Allerärmste
zeigt nun ringsum:

Siehst du, das ist auch Meines, schließlich bin auch ich
bloß ein Ungar, wie du, mein lieber Freund,
nur daß ich nicht so bequem bin, doch du
bist ja schließlich auch nicht
so arm wie ich.



minimap