Kovács András Ferenc: Fragmentum (Fragmentum Német nyelven)

Légy fölösleges!
    Ellobban arcod - költők
    nincsenek, se költészet.
Csak egyetlen vers
    létezik - a mindenség
    egy költemény végtelen
változatának
    álma talán… Ha a csend
    kitárul, s tágul a szó
is az isteni
    szépség tériszonyában -
    teremt, nő az időben.
Csak egyetlen vers
    létezik… Amelyet írsz.
    Örökkön ismeretlen
mégis előtted -
    nem köti vágy, se törvény…
    Könyörtelen teljesség
másaként. Amit
    magadra mértél, meg sem
    értheted… Nincs irgalom.
Csak egyetlen vers
    létezik.

Sei überflüssig!
Dein Gesicht erlöscht - Dichter
sind nicht, auch keine Dichtung.
Nur ein Vers allein
existiert - Universum,
wohl ein Traum unendlicher
Variationen
eines Gedichts... Wenn Stille
sich dehnt, und zugleich das Wort
im Höhenschwindel
göttlicher Schönheit - wenn sie
gedeihend blühn in der Zeit.
Nur ein Vers allein
existiert... Diesen schreibst du.
Den ewig unbekannten,
doch er steht vor dir -
ohne Sehnsucht und Bindung...
Ebenbild rücksichtsloser
Vollständigkeit. Was
du dir zugemessen, kannst
du nicht fassen... Gnadenlos.
Nur ein Vers allein
existiert.