Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt
|
És Christophorus énekelt (Magyar)vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vad árba szállanom vinnélek át a mély vizen mint csillagot nagy éj viszen mint szél nyaraknak illatát miként rügyecskét ringat ág hordozlak mint a fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a gyors vizen mint mindenséget sors viszen miként rügyecskét ringat át halálom rajtad villan át ha gyermek még a fájdalom vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a mély vizen mint szívverést ha vér viszen miként rügyecskét ringat ág ha semmiségbe illan át a súly a sodró fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vétkemtõl válanom vinnélek át a gyors vizen mint teljességet torz viszen úgy hordanálak vállamon ringatva mint a fájdalom miként rügyecskét ringat ág mint szél a széna illatát vak űr szülötte csillagát[1] [1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu
|
|||||
