Ikarosz (Magyar)
Láttad a meredélyt? A szép nekilendülést? Ahányszor
tárul a szárny, az újdonat lehetetlen - -
mikor reccsen a statika -
Mert rajzolt köreik majdnem-tökélye is több,
mint a látás engedelme, és a Fiú mennyet
éppen-fölkarcoló kiáltása - -
Az íratlan-hagyott tér, a kiterjedésre váró vonal,
a mindenfelől összenőtt óceán amit
sosem fog eltéveszteni - -
Nem a magasság, sem Nap-krematórium, sem nagyravágyás
nem töri szét. Porladó lélegzettel angyali tükörbe rántja
az utolsó érzékelés. Az ív, hibátlanság gömb-árnya,
a gyémántnál-keményebb áttetsző csalás,
a szemérmes gravitáció.
Végül teljes a vonulás: fellegekben száz évszak hűs esője,
a hónapok apályból-növő szédülete és minden mi
odafönn hullik, a kék csend - -
Engedd el őt. Engedj el mindnyájunkat.
Sirály kering fölfelé. Éj mossa az elengedett partokat. | Feltöltő | P. T. |
| Az idézet forrása | szerző |
|
Icarus (Angol)
Did you see the chasm? The beautiful dash? The many times as the wings open, the new impossibility --
when statics crackles -
Because even the nearly-perfection of their drawn circles is more than the permission of seeing, and the Son’s cry scarcely scratching heaven open --
The space left-unwritten, the line waiting to be expanded, the ocean grown together from all directions which he will never miss --
Neither height, nor Sun-crematory or ambition
will shatter him. With crumbling breath he’ll be drawn into an angelic mirror by a final perception. The arc, the globe-shadow of immaculateness,
transparent delusion harder than diamond,
bashful gravity.
And finally the procession is complete: cool rain of hundred seasons in the clouds,
dizziness of months growing out of ebbs, and everything that’s
falling up there, blue silence - -
Let him free. Let us all free.
A sea-gull is circling upwards. Night’s washing the shores let free. |
