Farkas Árpád: A vének

 Ülnek az eresz alatt az áttetszõ
 idõben; hó hull, hatalmas
 elõázsiai pelyhekkel havazik.

Bárányok hullnak vagy nyulak,
s nyihogó habfehér paripák –:
vélük a tél még eltündérkedik.

A havazás érdes függönye mögül
fölsejlik hirtelen valami rajz –:
Dul király mezítlen lányai ringnak.

Fölindulnak a vének kinyújtott
karokkal, s tétován, mint a vakok
a zuhogó fénybe beleivódnak.