Fodor András: A kéz
A kéz (Magyar)Ha szél őrjöng a tikkadt habokon, eloldja ráncai keserüségét, vitorlaként feszül ki homlokom. Ha ábrák éke gyullad odafenn, színek parázsba izzó cserepére delejes bénán tapad a szemem. Sóvárgó boldogtalanul csupán a suta kéz nem tudja elfelejteni, milyen volt a fogható egész.
|