Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kálnoky László: The Death Of A Literary Translator (A műfordító halála Angol nyelven)

Kálnoky László portréja
N. Ullrich Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

A műfordító halála (Magyar)

Egyre gyakrabban látom képzeletben,
milyen leszek húsz évvel öregebben:
ütött-kopott, őszes-kopasz, sovány;
egy eszpresszó a dolgozószobám,
ott körmölök, a koffein
eufóriáját zabálva,
s meszesedő érfalaim
figyelmeztetnek a halálra.
Mégsem agyszélhűdés, embólia
leselkedik rám. Furcsább lesz a végem:
szilánkra kell annak hasadnia,
aki fordított teljes életében.
Ha meghalok, fakadjatok kacajra,
szíveteket a részvét meg ne csalja.
Mondjatok rám kemény ítéletet:
„Végre megkapta, amit keresett
ez a bolond, ki buzgón töltögette
saját vérét idegen szellemekbe,
s ha rendelésre új munkába kezdett,
lefarigcsált szívéből egy gerezdet.
Talán kincset kapott, de nem kimélte,
s mint a krumplicukrot, olcsón kimérte.
Belül így lett mindegyre üresebb,
már nem tartotta semmi… szétesett.
S most mi? Szemétdombra való salak.”
 
Ne legyetek hozzám irgalmasak!



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásawww.pim.hu

The Death Of A Literary Translator (Angol)

I can fancy it in my mind more and more,
what I will look like twenty years older:
raggle-taggle, skinny old man, greyish-balding;
in a coffee-bar day by day working,
I scribble there eating up
the euphoria of caffeine,
my calcifying blood vessels
forewarn me of death.
Still it isn’t apoplexy or embolism
that’s lurking round me.
My end will be stranger:
in splinters must he be broken up
who all his life was a translator.
When I die, you should all burst out laughing,
your hearts shouldn’t be cheated by sympathy.
Pass a severe judgement over me,
’Finally he got what he’d looked for,
this madman who was so eager to fill
his own blood into strangers’ spirits,
and when he work on commission would start,
he whittled off a segment of his own heart.
He may have received treasure, but didn’t care,
and sold it like cheap candy everywhere.
So he became more and more empty at heart,
nothing could hold him up… he fell apart.
And what’s he now? Cinder, rubbish, no more.’
 
None of you have mercy on me therefore!



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap