Kisfaludy Sándor: Unglückliche Liebe 51. (A kesergő szerelem (51.) [Midőn a hold világában...] Német nyelven)

Midőn a hold világában
  A patakot kisérem,
S egy tünemény formájában
  Alakját megesmérem;
S őtet reám szerelmesen
  Mosolyogni képzelem,
S úgy tetszik, hogy kegyelmesen
  Beszélget ott én velem: -
Egek, mely nagy boldogságom!
Tartana bár kábaságom! -
  A káprázat eltünik,
  S boldogságom megszünik.

In des Zaubers mag'scher Helle,
Seh' ich oft ihr Angesicht,
Wenn ich an des Baches Welle
Wandle, in des Mondes Licht;
Und ich träume, das das Bild
Liebeslächeln hold umflicht,
Dass es freundlich, sanft und mild,
Mit dir, dem Verlass'nen, spricht. -
Ach, wie glücklich bin ich dann!
Doch es währet nicht der Wahn! -
Meine Seligkeit vergeht,
Wie das Zauberbild verweht. -