Petőcz András: Táncol a sivatagi nő

Táncol a sivatagban
az önfeledt sivatagi nő.
 
Nagy-nagy csupaszság
körülötte, homokdombok
és homokhegyek és
szikrázó éles napsütés.
 
Távolról, remegve
figyelem, ahogy forog,
ahogy táncol, valami
ősi, valami szokatlan
ritmusra lépdel:
hatalmasan és gyönyörűen.
 
Egyre növekszik a szem-
határon, csadorja lobog
a szélben, és én csak
bámulom, bűvölten,
miként az elítélt,
hóhérját, ha nézi:
bűvölten csodálom
ezt a táncot.