Csokonai Vitéz Mihály: Liebeslied an die Weinflasche (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Német nyelven)

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

1802

Du, mein Schatz, mein Täubchen, teures,
mein Kulacs aus Fohlenfell!
Für dich wag ich Ungeheures,
sag Ade den Weibern schnell.

Deine Backen - mein Entzücken,
dein Mund fordert einen Kuß.
Laß dich an die Lippen drücken -,
mit der Liese mach ich Schluß!

Wie's in deinem Busen kluckert!
Mich der Ton zu Tränen rührt,
dein Mund schmeckt mir wie gezuckert.
Goldschmuck deinem Hals gebührt.

Wie sie glänzen, deine Haare,
trug sie früher auch ein Pferd,
mir die allerfeinste Ware,
mehr als Suses Zottel wert.

Gerne hör ich deine Töne,
wenn dein Bäuchlein macht kluck-kluck,
dein Gesang, der wunderschöne,
macht den Kopf mir frei vom Druck.

Wenn ich meine Not dir klage,
rätst du, was ich tun soll, klug.
Kommen wieder frohe Tage,
hab an dir ich nie genug!

Winter, Frost ich kaum noch fühle,
denn du wärmst mir fein das Blut.
Kommt dann wieder Sommerschwüle,
bist du gegen Hitze gut.

Gehst mit mir auf allen Wegen,
bleibst bei mir auch über Nacht.
Scheint die Sonne, fällt der Regen,
du machst jeden Tag zur Pracht.

Oft hab ich bei dir gelegen
wie bei seiner Frau der Mann.
Gab uns auch kein Pfaff den Segen,
häng in Treue ich dir an.

Trüge Früchte unsre Liebe
eine ganze Kinderschar,
leer mir sicher keines bliebe,
voll mit Wein wär jedes, klar!

Wärest du mein Weib statt Liese,
sie die Flasche - solch ein Bauch!
Wenn drei Eimer ich reingieße,
ist noch gar nicht voll der Schlauch.

Doch, o weh, ich hör ihn kommen,
bald holt mich der Sensenmann.
So viel Liebe kann nicht frommen,
was tust du als Witwe dann?

Ha, da find ich einen Gulden,
hob fürs Leichentuch ihn auf.
Doch wer blind im Grab muß dulden,
braucht kein Leichentuch, der sauf!

Täubchen, süßer Schatz, mein Leben,
dir gehört mein letztes Geld.
Was würd ich für dich nicht geben,
dein Kuß wiegt mir auf die Welt.

Dich umarmen, mit dir scherzen
bis zum letzten Atemzug -
Legt im Sarg sie mir zu Herzen
und aufs Kreuz schreibt mir den Spruch:

"Wandrer, trink auf unsre Asche,
denn hier ruht das treuste Paar.
Er - ein Mann, sie - seine Flasche,
Kulacs mit dem Fohlenhaar!"