Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Krisztina: Dosszié

Tóth Krisztina portréja

Dosszié (Magyar)

Nem fájt? Figyelsz egyáltalán?

Nem figyeltem. Néztem hanyatt a kanapén, hogy

süt át a fény a színes karikákon:

mint egy templomban, sárga, kék, piros

ólomüveg: lakásban ilyet sose láttam.

Sietni kellett, ötre jött az anyja.

Letolt gatyában ugrált ki utánam,

a kádban guggoltam, ő a csaphoz állt.

Szerintem klassz. Reggelenként a legszebb.

 

Tizenhat voltam, eltelt még tizenhat,

mellettem állt a piros hetesen:

… az ólomüveg, tudod, az ebédlő

és a nappali közt, azt ugye meghagytátok?

… dehogy hagytuk. Azt még apám csinálta,

színes dossziék a két ablak között,

a vállalattól hozta haza őket…

… én most leszállok, metróval megyek.

 

Mért lepleződnek le mindig a csodák.

Mikulás. Gólya, Most meg ez.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.tothkrisztina.hu

minimap