Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Mutter (Mama Német nyelven)

József Attila portréja

Mama (Magyar)

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében. 



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Mutter (Német)

Der Mutter, seit einer Woche schon,
gedenk ich und komme nicht los davon.
Sie lief mit quiekendem Korb im Schoß
zum Dachboden eifrig, atemlos.

Was war ich doch noch ein reines Kind,
mit Heulen und Strampeln, einsichtsblind.
Sollten sich andere damit plagen,
mich sollte sie zum Dachboden tragen.

Sie ging, behängte die Wäscheleine,
sie schalt mich nicht, sah nur in's Reine,
in's Wirbelnde, Rauschende einer Böe,
welche die Wäsche trieb in die Höhe.

Heut weiß ich es besser, zu spät ist es bloß,
sie wächst mir vor Augen riesengroß -
mit flatterndem Grauhaar steigt sie hinauf,
löst alles Waschblau im Himmelstrog auf.




minimap