József Attila: An den lieben Gott (Istenem Német nyelven)
Istenem (Magyar)Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat, én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.
|
An den lieben Gott (Német)Bleib du nur meinen Sachen ferne, mein Gott, ich hab dich ja so gerne. Ja, wärest du ein Zeitungsjunge, ich hülf dir schrein mit meiner Lunge.
Gesetzt den Fall, du wärst ein Landmann, wie gern wär ich dir zur Hand dann; ich würde deine Pferde striegeln und sie dir führen an den Zügeln.
Ich pflügte dann auch deinen Acker, zög hinter dir die Furchen wacker, ich merkte, wo der Boden sauer, und pflügte dort noch viel genauer.
Und wär die Flurhut dir beholfen, so jagt' ich von der Saat die Dohlen. Was immer wären deine Pflichten, wir würden sie zu zweit verrichten.
Des Abends dann ich bei dir sässe, ich lachte über deine Spässe, ich würd dir meine Pfeife borgen und beichten alle meine Sorgen.
1924
|