József Attila: Uspávanka (Altató Szlovák nyelven)

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét -

aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

vele alszik a zümmögés -

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

- s mig szendereg a robogás -

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább -

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik -

aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed, -

aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka. -

Aludj el szépen, kis Balázs.

Zahasí zrak svoj belasý

obloha, príde ríša tmy,

pod duchnu lúka líha si –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Hlavičku skláňa chrobáčik,

strom nebzučí už čmelákmi,

spí každý vtáčik-letáčik –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Aj električka zaspala,

a keď už dlažbou nehrmí,

aspoň v sne zacilingala –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Na operadle kabát spí,

aj s deravými rukávmi,

dnes už viacej dier nerobí –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Píšťalka drieme, lopta s ňou,

zaspala hora s výletmi,

spí cukor v sladkej ríši snov –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Diaľky jak guľky z kryštálu

dostaneš, budeš s obrami

prebývať, obor bez páru –

malý môj Blažej, zaspi mi.

Vojak, na vranom koníčku,

budeš, či pôjdeš s hasičmi.

Hľaď, spánok zmáha mamičku –

maličký Blažej, zaspi mi.