Arany János: Švárna Hanka (Szőke Panni Szlovák nyelven)

Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója
Mind fölment már viganóra.

De az apja mégse' bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.

Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár meg el se csapja.

Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben a leánya.

Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.

Mi lelt téged szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?

Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.

Panni nem szól, görnyedve űl,
Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.

Švárna Hanka, čo deň svätí,
preds’ páv, dobre neuletí;
otcov záhon, býčky, riady
všetko pošlo na parády.

Ale otec nedbá, bo veď
na dcére má slečnu; hovieť
i sám môž’ si. poddaný: nu,
nemusí ísť na panštinu.

Orbou-kosbou pariť štice
netreba mu: do merice,
len ju držať, dá pán zplna,
kasnár neshodí ni zrna.

Do Pešti až Hanka dôjde,
ešte i tam na poschodie,
a jej otec? — dbá ten! Povie:
dcéra jeho vo výchove.

V ústave tom nežial, ani...
Moc tam slečien býva; páni
mladi, husári až krása
chodia ku nim zabávať sa.

Čo ti, švárna Hanka, povedz?
Mladej umrieť včasná to vec;
v tvári malas’ pár ružičiek:
kde sú ti tak skoro s líček?

Čo ti, Hanka, moje dieťa?
Zvädla si mi, šumné kvieťa;
poď so mnou do polí rodných,
okraj ti tam duša od nich.

Dcéra čupí bez odvety;
sám strap, dobre neuletí;
ber ju, otec, nes do póla
kvetistého — u kostola.