Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ady Endre: Moja mladúcha (Az én menyasszonyom Szlovák nyelven)

Ady Endre portréja

Az én menyasszonyom (Magyar)

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

1906



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Moja mladúcha (Szlovák)

Čo dbám, ak handrou ulíc je a zvádza,
no mňa až do hrobu nech odprevádza.

Nech príde v lete žhavom, s vrúcim hlasom:
„Teba ja ľúbim, teba čakala som.“

Vyvrheľ, fľandra, vydedená huď si,
len nech by niekdy čítať smel v jej srdci.

Kľajúc keď staneme si v búrku besnú:
nech sa nám nohy vedno zlomia, klesnú.

V chvíľach, keď by nám duše prekypeli:
slasť, spásu druhu druh nech saje z perí.

Keď ležím v prachu ulíc zbedovaný:
nech klesne na mňa, objatím ma chráni.

Očistný svätý plam keď šľahne nami:
spoločne leťme sveta priestorami.

Vždy nech ma ľúba, rovnak vždy nech ľúbi
v hrude a špine, prostred sĺz a zhuby.

Nanič čo vyšlo z mojich snov a vidín,
Ona nech vráti: nech je Ona Žitím.

Jej nafarbená tvár mne anjelskou je,
dušu si vidím v nej: smrť, žitie moje.

Rozbijúc mramor tabúľ, každé puto,
dychčiaci svet by vysmiali sme kruto.

Spolu by smiali sme sa, spolu mrúci,
ruka v ruke, druh druha zbožstvujúci.

Mrúc riekli by sme:
„Život brud je hriešny,
len dva sme boli čistí, bielo-snežní.“



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenský spisovateľ, Bratislava (13-72-096-78)
Az idézet forrásaJán Smrek Preklady (Edícia Básnický preklad Zväzok2)
Könyvoldal (tól–ig)322-323
Megjelenés ideje

minimap