Pintér Tibor: [Rongyot akartam]

rongyot akartam
rongyot enni mindig
elkapott a szánalom zivatar
nyakon csurgatott csak áztam bután
pedig jöttek ostobácskán kopogtattak
én kétbalkezes nem tömtem el a réseket
áramló mentenrongyosok büszkerongyosok
lélekrongyosok tiportasak avatag rihék
a szánalom s a nyitnikék törpikék
adtam persze ezt-azt kézügyből
legfőképp abból amit
még nem ettem meg
a rongyból