Na počátek se ptám (Cseh)
Na počátek se ptám, jehož nebylo, nepadal sníh a bylo nebílo, vlas, tolik světla než se vznítilo, ohnout se aby vítr mohl, čas v kolenou trávy, vesmír holohlavý kšticí svých komet prázdno rozevlást. .
Vlas, struna strun, paprsek: daleko jak by si zastýsklo, tak tence. Hle i nic, jež v sobě zbloudilo a bylo jablko. A spánek znavený sní v šípcích o Růžence. Tak voda tesknívá a sama, žíznějíc , po naplnění svém, k rtům zvedá utopence Feltöltő | Efraim Israel |
Az idézet forrása | http://www.petr-fabian.cz/antologie/ |
|
A kezdetet kérdezem (Magyar)
A kezdetet kérdem, azt, ami sose volt, nem esett hó s nem volt holdas a hold, fénysugár egy hajszálnyi se hajolt szellő hogy moccanjon, idő nem ült fűszál tövén, kopasz világkerekség üstökösökkel koronázni űrt.
Hajszál, húrok húrja, sugár rezeg finoman mint a vágy. A semmisem magába tévedt s almává kerekedett. A fáradt álom füzért álmodik a rózsakertbe. Így várja szomjas víz, mert teljességtelen, hogy a vízbefúlót az ajkához emelje.
|