Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nezval, Vítězslav: RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 07. A hetedik, jellemünk megváltoztathatatlan voltáról szerzett ballada (Balada sedmá o nepolepšitelné povaze Magyar nyelven)

Nezval, Vítězslav portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Balada sedmá o nepolepšitelné povaze (Cseh)

(Z 52 hořkých balad věčného studenta Roberta Davida)   



Ó, kaštany, ó, kaštany,
jež zdobíte mou rodnou ves!
I když jsem býval uštvaný,
tak rád, tak rád jsem na vás lez.
Když plujete tak jako dnes
po proudu řeky, jež se valí,
jste jako já. Ó, mám z vás děs –
mě sotvakdo už zdokonalí.

Jdu schcíple, jako zpráskaný,
a za mnou policejní pes.
Mám za přátele potkany
a v žaludku mně vrzá jazz.
Až přijde ke mně zítra kněz
a řekne, pomodli se, malý,
hodím mu na hřbět prázdný dřez –
mě sotkvakdo už zdokonalí.

Vy znáte jistě berany,
když vejde do nich náhle běs.
Já vykřiknu: Pryč s tyrany!
Vím, pak mě dají do želez.
Má duše zavoní jak bez,
jak zrnko kávy, když se pálí,
a zemřu jako Sokrates –
mě sotkvakdo už zdokonalí.

Poslání
Jsem strakatý jak polní mez,
jak koukol, kterou nepožali.
Ať přijdou jiní do nebes –
mě sotkvakdo už zdokonalí.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóHost - vydavatelství, s.r.o.
Az idézet forrásaVítězslav Nezval: Básně III
Könyvoldal (tól–ig)22-23
Megjelenés ideje

RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 07. A hetedik, jellemünk megváltoztathatatlan voltáról szerzett ballada (Magyar)

("Az örök diák Róbert Dávid 52 keserű balladája" című, önálló kötetben, álnéven kiadott ciklusból)

Patakparti gesztenyefák,
szülőfalumon helyre dísz!
Ha kergettek, ott a faág:
rátok mászni voltam merész.
Ma is lát titeket a víz
hullámzani partján a víznek?
Vagytok, mint én. Elfog a félsz – 
engem már senki sem javít meg.

Mint kivert eb, lógok tovább,
utánam rendőrkutya néz.
A patkány kenyerembe rág,
gyomromban sem üröm, se méz.
Ha egy pap mellém lépni kész
s azt mondja, térjek meg a hitnek,
belérúgok: A francba mész,
engem már senki sem javít meg!

Kergekórtól birka berág,
engem is rág belül e vész,
bőgöm: Le veled, zsarnokság!
S már börtönben esz a penész.
Fejemben megáll s forr az ész,
mint fel mikor kávét hevítnek,
s úgy halok meg, mint Szókratész – 
engem már senki sem javít meg.

Ajánlás
Részem nyomor, de ritka rész:
nem kell konkoly a lisztnek.
Menjen mennybe, aki egész,
engem javítatlan kivisznek.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap