Wolker, Jiří: Távoli kedves (Vzdálená milá Magyar nyelven)

Včera byly u mne na návštěvě
všechny hvězdy,
- měsíc sedl si do velké lenošky, -
ale když jsem se jich mezi řečí ptal,
zda kdo mou milou někde uhlídal,
tak všichni vstali
a šli ji hledat

Odešli asi do velmi vzdáleného kraje,
protože dnes jich ani vidět není.
Prší mi do světnice a veliká tma je,
v šeru od všech věcí beru rozloučení:
housle, knihovno, stolku,
pán Bůh je dlužen mi radostnou, červenou holku,
daleko kdesi ji schovává.

Hvězdy a měsíc jsou tuze už staří,
myslím, že se jim nepodaří
dojít až tam...

Musím jít sám.

Tegnap ellátogatott hozzám
a teljes tejút,
- a Hold a nagy karosszékbe bújt, -
szó szót követett s kíváncsin kérdeztem,
melyikük látta legutóbb kedvesem,
mire ők talpra álltak
és keresésére indultak

Elcsatangolhattak távoli vidékre,
mert azóta írmagjuk sem maradt.
Ázott szobámnak nagy a sötétje,
a homályban ajkam búcsúra fakadt:
hegedűm, könyvtáram, asztalkám,
az Úristen adósom veled, skarlátarcú leánykám,
téged valahol a távolban rejteget.

Az öreg holdban s a vén tejútban a vágy kimerül,
úgy érzem, nekik már nem sikerül
elérni rejteked...

Egyedül indulok hát.