Otevřené okno (Cseh)
Po bouřné noci okno otevírám, co proudí v jizbu, to je čerstvý vzduch a lesk a svěžest, do dálky kam zírám, zpěv ptačí, bzukot much a žití ruch.
I ssaju vše to celým plným duchem a dojat spínám jak v modlitbě dlaň, ten život s ňader mých se snoubí echem, můj čeří vlas a líbá moji skráň.
A já ho cítím, objímám a lokám; tím šťasten, jeho částí že být smím a reflex jeho snoubit svojim slokám, jak v sladké Nirvaně pak splynout s ním.
A přemítám, kterak mi bude jednou: Kdos v pláči okno otevře jak duch; na ruce spjaté, na skráň smrtí lednou mně proudem vběhne čerstvý, ranní vzduch.
Však nechvěji se... Jizba má se klene v dóm kosmu volný, cítím povznesen, že smrt je pouze okno otevřené v ten pravý život, v nekonečný den! Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája II. 19. századi költők |
Könyvoldal (tól–ig) | 412 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
Tárva tárt ablak (Magyar)
Viharos éj volt. Ablakom kitárom, Szobámba friss, hűvös áram szalad. Fény, ébredés a tágult szemhatáron, Madárhang, zümmögés – az életforgatag.
Teli tüdővel habzsolom be én ezt, Kezem meghatva összekulcsolom: Mind ez az élet velem együttérez! Hajamba túr, csókolja homlokom.
Érzem őt, érzem, ölelem, beszívom, Boldog vagyok, hogy része lehetek, Hogy szabad visszfényét versembe hívnom, Nirvánában egyesülnöm vele.
Eltűnődöm, milyen lesz az az óra, Ha majd más tárja rám az ablakot: Kulcsolt kezemre, hideg homlokomra Lehel a friss szél és körülsuhog.
De nem félek... Szobácskám négy falára Egy kozmosz boltozódik majd nekem. Ablak a halál, új életre tárva, Az igazira, mert az végtelen.
Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája II. 19. századi költők |
Könyvoldal (tól–ig) | 413 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|