Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sládek, Josef Václav: A nyomdász (Točič Magyar nyelven)

Sládek, Josef Václav portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Točič (Cseh)

Na čele pot a strhán v každém rysu
stál na večer u tiskařského lisu;
na paži, prsou chvěl se každý sval,
vlas slepený, – tak stál a vrávoral,
až na kolo se opřel, z pola pad’,
jímž otočil dnes třicettisíckrát.

Na chladný kov položil těžkou hlavu. –
On tisk’ dnes lidem knihu pro zábavu;
zrak na archy upírá nehnutě:
jich šedesát vylétlo v minutě,
on cítil jen, jak řeže každý v sluch
a srdce ssebou béře na popruh.

Sáh’ po jednom; byly to veršů řádky
o lidském blahu, lásky hlahol sladký,
o jarním větru, lesinou jak táh’,
o ptačím zpěvu, slunci na nivách,
a v duši mrak a sníh kdy padne v skráň,
jak vše nám vrací jedna drahá dlaň. –

Přes zachmuřenou líc se slza skrádá:
„Ta pohádka, ach, jak se lehce skládá!“ –
Pak těžkou rukou přejel obočí
a přes líc jak když úsměv poskočí
jeden ten arch když za ňadra si klad’.
„Ta pohádka snad bude se mi zdát…”



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)354
Megjelenés ideje

A nyomdász (Magyar)

Homlokán gyöngy, minden vonása petyhüdt,
Így járt este a nyomdagéppel együtt;
Karjában remegett minden izom,
Csapzottan állt és összeroskadón.
A keréknek dőlt s majdnem elesett:
Ma harmincezredszer forgatta meg...

Zúgó fejét a hideg fémhez nyomta. –
Az embereknek könyvet nyomtatott ma.
Tekintete az ívekre tapad:
Hatvan-hatvan jön ki egy perc alatt.
Csak azt érezte, fülébe hatol,
S szíve a gépszíjakon zakatol.

Fölvesz egyet: verssorok menetelnek
Harangszavára boldog szerelemnek;
Benne tavasz szele, erdőn szalad,
Madárhangok, mezők fölött a nap,
A szívben hó, egy halántékra hull –
S egy drága kéztől minden elsimul.

Könnytől homályosul tekintete:
„Mily könnyen költődik az a mese!”
Durva kézzel megtörli homlokát,
És most az arcán mosoly suhan át;
Egy ívet gyorsan zekéjébe nyom:
„Hátha majd e mesével álmodom!”



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)355
Megjelenés ideje

minimap