Seifert, Jaroslav: Altatódal (Píseň (Maminka) Magyar nyelven)

Beránek přiběhne ve chvilce,
bude mít růžové stužky,
až budeš usínat v postýlce,
chytneš ho za jeho růžky.

Tvářičkou k němu se přitulíš,
vlnu má hebkou a měkkou.
Až se tě maminka zeptá: Spíš?
budeš už za modrou řekou.

Ještě však očkám tvým nevěří
a sedí v koutečku chléva.
Klíčovou dírkou u dveří
vidí tě a už se hněvá.

Vrátil se a běží po kvítí,
travičku na zemi zdupav.
Ještě mu chviličku posvítí
slaměné hvězdičky pupav.

A bárányka egyszer csak ide fut,
nyakában rózsaszín szalag libben,
ágyikódból átléped az álomkaput,
szarvacskáit megcirógatod szépen.

Arcoddal odabújsz hozzá s ő érez,
gyapja csillan hamvasan, fényesen.
Aluszkálsz? Mikor anyuci kérdez,
túl vagy már a kavargó kék vizeken.

Nem hisz még a szemecskédnek
és csak csücsül a karám sarkában.
Az ajtó kulcslyukán les meg téged
fussak, maradjak, vívódik magában.

Visszatér és a virágokhoz rohan,
a földbe gyúrt füvecskét legeli.
Felragyognak röpkén és pajkosan
a pitypang szalmacsillag fényei.