Když jsem mlád byl... (Cseh)
Když jsem mlád byl – když jsem mlád byl, jaká vůně byla v lesích, jaká zeleň po lučinách, jaké modro na nebesích! Co si v prsou písní hrálo, co jich na rtech poletalo – vše mi v světě v píseň zrálo, vše a vše se zpěvem stalo!
Myšlénka v zpěv proměněná zvonila jak ocel zvoní, šuměla hor nad temena, jak když orel mraky honí. Ach jak zněly mladé slohy jasným zvukem, slyšny všude, myslím, že z mých zpěvů mnohý také přes hrob zvučet bude!
Přišel podzim - těžké časy – náhle les víc nemá vůně, lučina ne květů více, nebe modra ve svém lůně. Přišel podzim, dny s ním rmutné, šerá rána, noci černé, myšlenky v nich k smrti smutné, nedozírné, nedoměrné!
Myšlénka se pírkem chvěje, hlas se jako lístek třese, a co teď ret slabý pěje, víc se přes hrob nepřenese. Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája II. 19. századi költők |
Könyvoldal (tól–ig) | 304 |
|
Ifjúságom – ifjúságom (Magyar)
Amikor még ifju voltam, Mennyi illat szállt az erdőn, A mezőkön mennyi virág, Kéklett az ég, semmi felhő! Mennyi dal fakadt szivemben, Dallal volt a tüdőm tele, Dallá lett a földön minden, Nem szólt semmi más, csak zene!
Gondolatom, dallá érve, Acélosan, tisztán pergett, Hegynek hágott tetejére, Mint a sas, ha felhőt kerget. Hogy szárnyalt sok költeményem! Csupa zene, csupa titok! Némelyikük, én úgy vélem, Síron túl is zengeni fog.
Megjött az ősz – nehéz idők – Kint az erdőn nincsen illat, Virágtalan lett a mező, Az ég kékje már elillant. Megjött az ősz, morcos napok, Szürke reggel, komor éjjel, Gyászos, beteg gondolatok, Végtelenben néznek széjjel.
Reszketnek a gondolatok, Remeg a hang, el-elfúlva, Mit a petyhüdt ajak dadog, Nem hallatszik síron túlra.
Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája II. 19. századi költők |
Könyvoldal (tól–ig) | 305 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|