Místa harmonie a smíření (Cseh)
Síněmi illusí v paláci tvém němí a užaslí jdem, vždy záhadnější je svět před naším pohledem: vždy radostnější je smutek, vždy bolestnější je smích, vždy dvojsmyslnější odpovědi znamění tvých: zářící moudrost slunce, nocí a jiter královský vjezd, potkání nebes a země, proroctví smrti a hvězd, melancholická zemdlení léta, jemné radosti za jesení a v pohledu milovaného nesmrtelnosti oslnění. I přicházíme konečně do kříšťálových síní tvých tich, (šťasten, kdo do nich vešel, šťastnější, kdo nenajde návratu z nich,) a celá tajemství, světa bolestného a nádherného před námi chví se tam ve světle tvého úsměvu důvěrného. Každý náš krok a pozdrav, úžasu výkřik i vzdech chodbami blankytů zní tam jak hudba v nekonečno se šířících ech; a naše myšlenky nejukrytější, magickým odrazem, jak souhvězdí nejčistší noci tam viditelny jsou všem. Srdce naše tam vzkvétá jak jaro, hnízdo všech skřivanů tvých, moudro písní a polibků nad hlavami pracujících; a v jasu, jak by v jedno se slila slunce všech nebesklonů, dějiny duše své zříme tam v kouzelném zrcadle milionů. Jako při Asperges tajemném po stupních světů před námi jdeš, gestem, jež duhové brány nad věky klene, vše posvěcuješ: genia smute, žen krásu, veselost dětí, rozkoše zahoření, jemný sen květů i zvířat oddané, nereptající pokoření. Dobrořečíme zemím a městům, klasům a hroznům všech niv, kdo z našich dlaní se napil, odchází zářiv a sniv a potkání bratří, i nejmenších, vidíme slavné v úsměvu tvém, jako potkání knížat s nesčetným, neviditelným doprovodem. A neznajíce již bolestí jiných než nejtajnější všech ztrát, na prahu vnitřních tvých světů blízkosti tvojí se bát dobyvatelé pokorní, za tebou jdeme k tvým zahradám, a všechna proti nám vyslaná vojska přidávají se k nám. Feltöltő | Efraim Israel |
Az idézet forrása | https://cs.wikisource.org/wiki/Ruce |
|
A harmónia és megbékélés színterei (Magyar)
Palotád káprázat-termeiben vonulunk némán, döbbenten, gyermekien, mind rejtelmesebb a világ, szemünk ahol csak megpihen: mind fájdalmasabb a gyönyör, mind örömtelibb a gyász, mind kétértelműbbek jeleid annak, ki válaszaidra vigyáz: a nap sugárzó bölcsessége, az alkony s pirkadás – királyi bevonulás –, menny és föld találkozása, a csillag- és halálpróféciás, a nyár melankolikus elernyedése, az őszök szelíd boldogsága, szeretett pillantásban a halhatatlanság vakító tűzvarázsa. Ím csendjeid kristálytermeibe végül kapuív így nyílik itt, (boldog, ki belépett, boldogabbak, kik a visszautat nem ismerik) és minden titok, amit a kínnak és pompának világa rejtegetett, mosolyod otthonos sugárzásában ott elébünk tárva remeg. Minden lépésünk, üdvözlésünk, sóhaj és jaj, s mit a döbbenet iszonya mond, azúrok folyosóin ott visszhang-zeneként a végtelenekbe zsong; és mágikus fénytörés által, mind amit félve titkoltunk gondolatot, miként a kitisztult éjszaka csillagképei, ott szikrázva felragyog. Szívünk ott kivirul, mint a tavasz, mit fészkéül épít számtalan fülemüléd, munkálkodók feje felett kéklő csókos és énekes ég, s a fényben, mintha minden égbolt napja egybeömölve égne, lelkünk történelmét olvasni nézünk milliók varázstükrébe. Mint titokzatos Asperges papja, világok lépcsőjén előttünk jársz, az idők fölé szivárványkapukat boltozó mozdulatoddal mindent megszentelt fénykörbe zársz: a géniusz fájdalmát, asszony szépségét, gyermek örömét, a gyönyör fellángolását, a virágok remegő álmát s az állatok megbékélt megalázkodását. Megáldunk földet és várost, mezőt és kalászt, a magot, a fát, ki ivott tenyereinkből, útját sugárzón, álmodón járja tovább, és legkisebb fivéreink találkozását is megdicsőíti mosolyod, mint fejedelem ha a számtalan s láthatatlan alattvalókkal találkozott. És nem tudva többé fájdalmat mást, mint a bukások legtitokzatosabbikát: benső világaid küszöbén közelségednek iszonyát élni át – alázatos hódítók, kertjeid meglátni mögötted megyünk, és minden ellenük vezérelt sereg jön velünk.
Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | Európa Könyvkiadó, Budapest |
Az idézet forrása | Otokar Březina: Rejtett történelem |
Könyvoldal (tól–ig) | 87-88 |
Megjelenés ideje | 1983 |
|