Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: A harmónia és megbékélés színterei (Místa harmonie a smíření Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Místa harmonie a smíření (Cseh)

           

Síněmi illusí v paláci tvém němí a užaslí jdem,
vždy záhadnější je svět před naším pohledem:
vždy radostnější je smutek, vždy bolestnější je smích,
vždy dvojsmyslnější odpovědi znamění tvých:
 
zářící moudrost slunce, nocí a jiter královský vjezd,
potkání nebes a země, proroctví smrti a hvězd,
melancholická zemdlení léta, jemné radosti za jesení
a v pohledu milovaného nesmrtelnosti oslnění.
 
I přicházíme konečně do kříšťálových síní tvých tich,
(šťasten, kdo do nich vešel, šťastnější, kdo nenajde                     návratu z nich,)
a celá tajemství, světa bolestného a nádherného
před námi chví se tam ve světle tvého úsměvu důvěrného.
 
Každý náš krok a pozdrav, úžasu výkřik i vzdech
chodbami blankytů zní tam jak hudba v nekonečno se                  šířících ech;
a naše myšlenky nejukrytější, magickým odrazem,
jak souhvězdí nejčistší noci tam viditelny jsou všem.
 
Srdce naše tam vzkvétá jak jaro, hnízdo všech skřivanů               tvých,
moudro písní a polibků nad hlavami pracujících;
a v jasu, jak by v jedno se slila slunce všech nebesklonů,
dějiny duše své zříme tam v kouzelném zrcadle milionů.
 
Jako při Asperges tajemném po stupních světů před námi             jdeš,
gestem, jež duhové brány nad věky klene, vše posvěcuješ:
genia smute, žen krásu, veselost dětí, rozkoše zahoření,
jemný sen květů i zvířat oddané, nereptající pokoření.
 
Dobrořečíme zemím a městům, klasům a hroznům všech              niv,
kdo z našich dlaní se napil, odchází zářiv a sniv
a potkání bratří, i nejmenších, vidíme slavné v úsměvu                 tvém,
jako potkání knížat s nesčetným, neviditelným                             doprovodem.
 
A neznajíce již bolestí jiných než nejtajnější všech ztrát,
na prahu vnitřních tvých světů blízkosti tvojí se bát
dobyvatelé pokorní, za tebou jdeme k tvým zahradám,
a všechna proti nám vyslaná vojska přidávají se k nám.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/Ruce

A harmónia és megbékélés színterei (Magyar)

Palotád káprázat-termeiben vonulunk némán, döbbenten,                     gyermekien,
mind rejtelmesebb a világ, szemünk ahol csak megpihen:
mind fájdalmasabb a gyönyör, mind örömtelibb a gyász,
mind kétértelműbbek jeleid annak, ki válaszaidra vigyáz:
 
a nap sugárzó bölcsessége, az alkony s pirkadás – királyi                      bevonulás –,
menny és föld találkozása, a csillag- és halálpróféciás,
a nyár melankolikus elernyedése, az őszök szelíd                                  boldogsága,
szeretett pillantásban a halhatatlanság vakító tűzvarázsa.
 
Ím csendjeid kristálytermeibe végül kapuív így nyílik itt,
(boldog, ki belépett, boldogabbak, kik a visszautat nem                        ismerik)
és minden titok, amit a kínnak és pompának világa                              rejtegetett,
mosolyod otthonos sugárzásában ott elébünk tárva remeg.
 
Minden lépésünk, üdvözlésünk, sóhaj és jaj, s mit a                             döbbenet iszonya mond,
azúrok folyosóin ott visszhang-zeneként a végtelenekbe                       zsong;
és mágikus fénytörés által, mind amit félve titkoltunk                         gondolatot,
miként a kitisztult éjszaka csillagképei, ott szikrázva                            felragyog.
 
Szívünk ott kivirul, mint a tavasz, mit fészkéül épít                              számtalan fülemüléd,
munkálkodók feje felett kéklő csókos és énekes ég,
s a fényben, mintha minden égbolt napja egybeömölve                       égne,
lelkünk történelmét olvasni nézünk milliók varázstükrébe.
 
Mint titokzatos Asperges papja, világok lépcsőjén előttünk                  jársz,
az idők fölé szivárványkapukat boltozó mozdulatoddal                        mindent megszentelt fénykörbe zársz:
a géniusz fájdalmát, asszony szépségét, gyermek örömét,                  a gyönyör fellángolását,
a virágok remegő álmát s az állatok megbékélt                                  megalázkodását.
 
Megáldunk földet és várost, mezőt és kalászt, a magot, a                   fát,
ki ivott tenyereinkből, útját sugárzón, álmodón járja                          tovább,
és legkisebb fivéreink találkozását is megdicsőíti mosolyod,
mint fejedelem ha a számtalan s láthatatlan alattvalókkal                   találkozott.
 
És nem tudva többé fájdalmat mást, mint a bukások                          legtitokzatosabbikát:
benső világaid küszöbén közelségednek iszonyát élni át –
alázatos hódítók, kertjeid meglátni mögötted megyünk,
és minden ellenük vezérelt sereg jön velünk.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)87-88
Megjelenés ideje

minimap