Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: A malaszt (Milost Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Milost (Cseh)

Z oblouků triumfálných nejvyššího azuru
po šesti práce dnech v mystickou sálá neděli;
a nejchudší tvé odívá v šat královského purpuru,
jenž, bratřím země neviditelný, je viděn anděly.

Těm, kteří v žáru břehů tvých, zajatci hvězd a snů,
nemocní světem tvým, v zimnici žití úpějí,
je lékem v jižním slunci zrajícím, ztišením v tajemnu,
vdechnutím vůně na rozhraní tmy a chladem krůpějí

z mlh před jitrem. A v krve dusotu a s hřívou jiskřící,
jež hvězdy pokrývá, když vášeň v mrtvá jezera
pít letí v šílenství: je bleskem, který šlehne vichřicí
a jízdu zastaví a v duši vzplá, tvé lásky nádhera,

jak úsměv mezi slzami. Je srpů souzněním
do zlata klasů řinčících, hlas jemný pramene,
a na rtech vyvolených tvých se chvěje svatým blouzněním,
jímž pravda věčná zaznívá do duše nepřipravené.

Sen dobyvatelů se blíží k bázlivým a lov
jim připravuje v nejhlubších tvých lesů soumraku,
a rukou spjetím zavolán, šik výšemi kroužících slov,
jak sokoli kořisti nebeské k nim sletí z oblaků.

Však májem jara věčného tvé pěvce opájí,
když vesmír v jediné se políbení rozplývá,
a v dechu zahrad etherných, jež zavěšeny houpají
se na řetězích paprsků, když duší mračna ohnivá

zavíří mlhovinami; zem jako v zakletí
když mizí větrem odvátá před zraky vzňatými
a brány nocí sklenuté před tisíci se rozletí,
pobité hřeby souhvězdí, jak znameními svatými.

Tu z otevřených prostorů tvé slávy zpívá chor,
bolestí souzvuk nejvyšší, všech stínů skrytý jas,
všech životů a smrtí objetí a sladký rozhovor
a z bouře zápasu, jenž věky hřmí, mystický hodokvas.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóMánes
Az idézet forrásaBásnické spisy Otakara Březiny IV., Stavitelé chrámu
Könyvoldal (tól–ig)45-46
Megjelenés ideje

A malaszt (Magyar)

A legfenső azúrnak diadalíveiből
hat munkás nap után titkos vasárnapon lobog;
legszegényebbjeid királybíborba öltözteti föl,
mit nem látnak a föld fivérei, de látják angyalok.

Kit tűzpartjaidon, csillagok s álmok rabjaul,
és világodtól betegen, a lét hidege ráz,
ír annak, déli napban ért, csend, mely a titokzatba hull,
illat a sötétség határain, s hajnalban ködszitás

csepp hűvöse. És vérdobogva és sörényt szikráztatón,
mely elföd csillagot ha holt tavakhoz lázpata
röpít dúlt szomjakat: villám, mely suhint szélvihar-bakon,
s vágtát szűntet s lélekbe gyúl, szereteted pompázata,

mint könnyek közt mosoly. Kalászaranyba pengetett
kaszák összhangzata, szelid szó, forrásban mi súg,
s választottaid ajkain szent révületükben remeg,
mellyel az örök igazság készületlen lelkekbe zúg.

Hódítók álma jön félőkhöz és vadászatot
szerez számukra legmélyebb erdőid alkonyán,
s kézkulcsolással lehívott, fönnköröző sólyomszavak
szállnak a felhőkből mint égi zsákmány, kegyes adomány.

De örök májussal bódítja dalnoksereged,
a mindenség míg egyetlen, nagy csókká forrna ki,
és éterkertek lélegzésében, mik lassan lengenek
sugarak láncain, míg lelkek tüzes felhőtornyai

ködökben felörvénylenek; a föld mint bűverők
szeleiben míg lángragyúlt szem elől ellebeg,
s az éjnek íves kapuja felpattan ezerek előtt
villantva csillagszöggel kivert képeit, szent jeleket.

Akkor a tárt terekből kórusod, zeng dics-zenéd,
fájdalmak legfenső összhangzata, minden árny rejtett                                                                         fényhona,
minden élet s halál közt békecsók és édes párbeszéd,
s a harcból, mely zajg korokon, egy misztikus, nagy                                                                             lakoma.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)60-61
Megjelenés ideje

minimap