Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: Iszony lesz látnunk arcunk szépségét (Jak snesem hrůzou krásu tváří svých Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Jak snesem hrůzou krásu tváří svých (Cseh)

Pro zraky lásky tisíce jest otevřeno cest,
pro duší setkání má země na sta svatých míst a dnů,
a v pouštích písku hvězdného, jak odlesk věčných Měst,
ční věže hradů andělských pro karavany snů.

Však pro nás, znamenané jednou rodnou bledostí,
(neb s ranou tajemnou jsme zrozeni, krev ubíhá nám z ní)
Tvůj svět, jenž tisíciletí se jiskří jarem žádostí,
má zahradu jen jedinou pro žhavé setkání.

Však tam až setkáme se, bázlivá, nad naší touhou zem
jak nad propastmi věků zakrouží v úzkostném záření
a zhasne vteřinou, jež rozstříkla se v slzách paprskem
při náhlém otevření zraku stkvoucího a zavření.

Rci, jakým zázrakem v těch mlčenlivých veselích,
kde v nových sta nocí hrá jak rosa září svou,
v plamenech tisíců, chuť poznáme svých retů zjemnělých,
jež marně jedné řeči hledaly a minuly se tmou?

Jak snesem hrůzou krásu tváří svých, tajemství knížata,
až srdce v slunce změněné, nám ve své pravdě vzplá,
svým uvolněním šílená a novou láskou rozžatá
a sama sobě neznámá, pro touhu země osleplá?



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.otokarbrezina.cz

Iszony lesz látnunk arcunk szépségét (Magyar)

A szerelem tekintetet ezernyi útba veszt,
találkozásra lelkeket a földnek száz szent tája hív,
s csillaghomokpusztán örök városok visszfénye növeszt
angyalvártornyokat fogadni álmok karavánjait.

De ránk, kik viseljük egy öröklött sápadtság bélyegét,
(mert titkos sebbel születünk, a vérünk fogy belé)
világodban, mely évezres tavasz vágyszikrájául ég,
vár felizzó találkozás egyetlen kert ölén.

De ott ha majd találkozunk, vágyunkon megszédül a föld,
mint korok szakadékai fölött, szorongó-fényesen,
és kioltja egy pillanat, mely sugárként könnycseppbe tört,
mert kinyílt hirtelen és lezárult egy gyémánttüzű szem.

Mondd, ezrek lángjában, a némaság e lakodalmain,
hol új liliomon mint harmatcsillogás száz éj remeg,
egymás ízét milyen csodától ismerik meg ajkaink,
melyeknek egy nyelvre s egymásra lelniük nem lehetett?

Iszony lesz látnunk arcunk szépségét, titokzat-hercegek,
ha szívünk nap lett s lángra gyúlt lelkünk igazságlángokon,
bilincse hulltán tombolón, új szerelemmel telve meg,
és önmagát nem ismerőn, a föld vágyára már vakon...



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)60-61
Megjelenés ideje

minimap