Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zahradníček, Jan: Mit énekelt a rigó a letartóztatottnak (Co zpíval kos zatčenému Magyar nyelven)

Zahradníček, Jan portréja

Co zpíval kos zatčenému (Cseh)

Jakým jak vyjádřiti tvůj jásot,
zvěstovateli rozbřesků, jenž sis vybral
tuto ulici, tento dům naproti mému oknu,
jež kalně mžourá
napodobujíc den a noc.
 
Zní kloakové povrkávání harmonik.
Zní vřískot činžáků, jež plivají chodce a zas je lížou.
Ale jen ty, tvůj chvalozpěv započatý už v ráji
proniká tmou, jež drtí mne
k podobě červa leda,
ten chuchvalec žalu, chrchel z úst Molochových.
 
A zatímco venku s hedvábnou vláčností
přelévají se vlny trav, réva kvete,
a zatímco proud modliteb k nebesům stoupá
a u přátel smutno, kam zmizel jsem,
ty říkáš mi, že je radost, jež nepřestává.
Abych se nebál, je radost, jež nepřestává.
A já slzami zalit zas oddychuji, dík vzdávám.
Dík vzdávám vzpomínaje děťátek očí tak nezáludných
v psí potměšilosti špehýrek
a dveří bez kliky.
 
Pohrávají si se mnou jak kočka s myší.
 
Sbohem, má ženo, a sbohem, vy doma.
Je radost, je radost, je radost
i tady dole, kde žal světa dno má.
I mezi tím smutným nábytkem vězeňským
ze dřeva getsemanského.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ivysehrad.cz

Mit énekelt a rigó a letartóztatottnak (Magyar)

Hogyan tudod megszólaltatni örömödet
pirkadat hirdetője, aki magad választottad
ezt az utcát s e házat szemben ablakommal,
mely homályosan hunyorog,
nappal és éj utánzójaként?
 
Harmonika szennycsatorna-turbékolása szól.
Rikácsolása szól bérkaszárnyáknak, miket a gyalogosok leköpnek és lenyalnak.
De csak te vagy, a te paradicsomban fogant dicshimnuszod
tör át a sötéten, ami megsemmisítene engem,
szintén férget csupán:
e bánatgomoly, e Moloch szája köpte turha.
 
És mialatt odakint selyem-hajlékonyan
áradnak a fű hullámai, virágzik a szőlő,
és mialatt az imák áradata égig emelkedik,
és szomorúak barátaim, hova tűntem,
te azt mondod, van öröm, nem szűnő.
És nagy könnyhullatással fellélegzem, és hálát adok.
Hálát adok, emlékezvén a gyermekekről
s az olyannyira őszinte szemekről,
a kémlelőlyukak kutya álnokságában,
kilincs nélküli ajtók mögött.
 
Ügy játszanak velem, mint macska az egérrel.
 
Isten veled, hitvesem, isten veletek, otthoniak.
Van öröm, van öröm, van öröm
itt lent is, a világ bánatának legalján.
Még e börtön szomorú bútorai közt is, melyek
a Getsemáné fáiból vannak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. L.

minimap