Rozcestí (Cseh)
Tenkráte hošík stanul na rozcestí. Dvě pěšinky se nabídly ho vésti. Van máje vál, kukačka kukala, pěšinka tam i onam lákala poli a lesy, širou rovinou. Jít možno pouze jednou pěšinou.
Minula léta, desítiletí. Rychleji časy míjejí, až letí. Zas na rozcestí chlapeckých let stoje otázku kladu si pln nepokoje, co doma zří zde ve mně cizince. Je podvečer a chladná mlha dnes tu. Kdybych byl volil tenkrát jinou cestu, co čekalo na druhé pěšince? Feltöltő | Efraim Israel |
Az idézet forrása | https://cs.wikisource.org/wiki/Dev%C3%A1t% C3%A1_vlna/Rozcest%C3%AD |
|
A válaszút (Magyar)
Egy ifjú állt az útelágazáson: Most melyiken menjek, kérem alássan? Májusi szél fújt, kakukkolt kakukk, erre is, arra is csábít az út, erdők-mezőkre, hegy-völgybe vezet. Menni csak egy, egy ösvényen lehet.
Az évek múltak kíméletlenül. Rohan az idő — nem rohan, repül. Ismét a régi válaszúthoz érvést fölteszek egy nyugtalanító kérdést: hogy’ látszom otthon én, az idegen? Hideg van s nem látni a ködfalaktól. Ha a másik utat választom akkor, Ugyan mi várt volna rám úgy ezen?
|