Baričák, Pavel Hirax: Cseppként (Kvapkou in Hungarian)

Videl som padať kvapku
s ohnivo vodným chvostom.
No kým som napísal tieto riadky,
zrýchlila a zmizla.

"Ach, ja rozmarný," odhodil som pero.

Počkala ma a dovolila nastúpiť.
Jej pád bol život sám.
Radosť, sloboda letu
i existencia bytia v jednom.

Raz však všetko skončí.
Prišiel dopad dopadov,
výbuch vodíkovej bomby,
otras zeme, potopa sveta,
záplava údolí a kotlín,
smrť neplavcov i spáčov.

Raz mi bolo dovolené
padať s kvapkou.
Odvtedy si vážim život
a mám neustále otvorené.
Oči,
srdce,
dušu
a všetky dvere sveta.

Tüzes vízfarokkal
láttam hullani a cseppet.
Míg lejegyeztem e sorokat,
felgyorsult majd eltűnt.

"Ó, én szeszélyes," elhajítottam tollam.

Bevárt és engedte, hogy felszálljak.
Zuhanása maga volt az élet.
Boldogság, szárnyalás szabadsága
és élet létezése egyben.

Egyszer minden véget ér.
Becsapódások becsapódása érkezett,
hidrogénbomba robbanása,
földrengés, világ özönvize,
völgyek és hegykatlanok áradása,
alvók és úszni nem tudók halála.

Egyszer megengedték,
hogy zuhanjak a cseppel.
Azóta értékelem az életet
és folyton nyitva tartom szemem.
Szemem,
szívem,
lelkem
és világnak minden ajtaját.