Baričák, Pavel Hirax: Varázslatos érzés (Čarovný to pocit in Hungarian)

keď vstávam od teba.
Nahý som,
voniam tebou,
no už tebou nie som.

Ešte raz sa otáčam,
aby si videla, kým si bola.
Sleduješ ma i keď spíš
a ja sa tvárim,
že nevidím do tvojich snov.

A potom nás v noci poľahky
vložím do básne.
To aby svet,
ale hlavne nás,
nič nebolelo.

mikor mellőled ébredek.
Mezítelen vagyok,
illatom tőled való,
bár már nem te éltetsz.

Még egyszer megfordulok,
hogy lásd, ki voltál.
Alvás közben is kémlelsz
én meg tettetem magam,
hogy nem látok álmaidba.

Aztán éjjel magunkat gyengéden
versbe illesztem.
Azért, hogy a világot,
de főképp lelkünket,
ne érje fájdalom.