Somlyó Zoltán: Dawn prayer (Hajnali imádság in English)

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

A Megbeszélések az Istennel első darabja, az Átkozott költő (1911) c. kötetből.

Down narrow Joint Street I make my way home
It's three in the morning outside.
O Lord be my shepherd and guide.

The grey stones are flowers, peace offerings,
The sky free of fever and fret.
O Lord do you care for me yet?

My dying, decaying, all is foretold.
Those die who to dying are bent.
Be with me, thou Omnipotent.

The seconds are drizzling down from the sky,
The bell wounds my heart like a sword.
I have much to grieve over, my Lord!

By Christians pursued, ridiculed by Jews,
Nor have women done me much good,
But cast me away like dead wood.

I loved her at twenty, at twenty still blind,
I'm ugly and pale and unwell.
O Lord, in thy heart must I dwell.

The nights are not mine, no, neither the days,
but the blue dawn spread out like a net...
O Lord will you cherish me,
Lead me and nourish me,
O Lord will you punish me yet?