This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Simon Balázs: A kaddist még

Portre of Simon Balázs

A kaddist még (Hungarian)

                          Annának

A kaddist még a nagymamád,
Bár ez, halálakor, ahogy
Szabálytalan, mint minden,
Én mondom, ő fekszik ott az
Asztalon, mossátok épp, tudni
Ahogy ilyet lehet, aszott
Gyerektestét felejteni, az
Elefántlebernyeget, nehéz, fonák
A test e könnyűsége, látnod nem
Kéne, már tudom, hogy nem felejteni
Könnyebb, emlékezni mint tényleg
Rá, a kaddist sírva mondtam el, nem
Tudtam egyben, újra kellett mindig,
Hogy legyen szent, és a Név hatalmas,
Míg örök világa tart, ilyenkor épp
Dícsérni Őt, a nagymamádkor, ezt alig
Lehet, megtörtem sokszor áldani, akit
Mindig a kaddis áldottabbnak mond
Először én is most vele, vígasztalnál,
Minden áldásnál eleve úgyis már, de most
A nagymamád fekszik az asztalon, ahogy
Mosod, mint az a tépés, jobb egy-egy szót
Csak kiszakítani.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://magyar-irodalom.elte.hu/

minimap