Baka István: To the ocean (A tengerhez in English)

Tenger, te szüntelen idegroham
Önmagad kényszerzubbonyában,
Örökké habzó száj – megláttalak,
S mindjárt pofádba köpni vágytam.

Te, rángógörcsök végtelenje, tenger,
Hazámat körbe-körbe rázod –
Te őrjited meg sós gyűlöleteddel,
Hogy eleméssze a világot?

Nyál tengere, amit összefröcsögtek
Kongresszusok küldöttei,
Sirályok őrködnek fölötted:
Iljics dús szemöldökei.

Partodon állva nézem én:
Hullám vonul hullám után dörögve,
Mint november hetedikén
Menetelők a dísztribünt köszöntve.

Ó, szovjet népek tengere, belőled
Vízcseppként párolognék el, de menten
Határőr jön kutyával, s visszazökkent
Álmomból, elkérve a dokumentem.

Ocean, you, endless attack of nerves
In your straightjacket's restricting lace,
You ever-foaming mouth - as soon as I saw you   
I felt a desire to spit in your face.
 
You, endless eclampsia, ocean,
Round and round you shake my nation -
Is it you who maddens it with briny hate
to make it consume creation?
 
Saliva ocean, which formed from splutters
Of congress delegates at fever pitch,
Seagulls are guarding over you:
Eyebrows of Ilyich, full and rich.
 
Standing upon your shore I watch:
Wave after wave, rumbling onto land,
Just like on the seventh of November,
When marchers pass and greet the stand.
 
Oh, ocean of Soviet peoples, I'd vanish
Like a droplet, which to vapour went,
But in a flash, a border guard with dog would
Jolt me from dream, demand my document.