This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Parti Nagy Lajos: Jsi zpátky a sonety šly na pláž (Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek in Czech)

Portre of Parti Nagy Lajos

Back to the translator

Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek (Hungarian)

Hát hazajöttél, hát haza, hát,
kivilágíthatnánk a kupolát,
de tegnap, tegnap leeresztett,
beállt egyszerű mennyezetnek,
nagyon nagyon fáradt vagyok ma,
verset szöszöltem fogvacogva,
kabátom sem, pokrócom sem plakát,
ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,
hát hazajöttél, hát haza, hát,
láthattad szonettek fürdőző csapatát,
mind strandra ment, én csak tudom,
elbabráltam fürdősapkáikon,
míg málé ottavák és méla tercinák
csak rágcsálták a főtt kukoricát,
láthattad őket, tőlem mentek el,
azt fütyörészték, hogy rímelni kell,
bár úgy csörtettek, mint a csorda,
mindent össze enjambement-ozva,
nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság
az asztalom, papírom (s a világ?)
hát hazajöttél, hát haza, hát,
kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,
alágyújtasz a tegnapi teának,
a plafon szépen visszapúposodik kupolának,
és a csúcsában kerek égre lelsz,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.


Jsi zpátky a sonety šly na pláž (Czech)

Tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,
pustil bych do klenby zář ze světlometů,
jenomže včera, včera nám to splasklo,
jednoduše se narovnala na strop,
nemám dnes nemám ani za mák síly,
jektal jsem zuby a vochloval rýmy,
můj kabát ani deka není z prospektu,
nic mě nehlásá, jen verš, jen ten verš,
pozor dej pozor, pak mě zahlédneš,
tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,
potkala jsi snad bandu sonetu,
šly všechny na pláž, nevysmívej se mi,
sním jsem se pachtil s jejich čepicemi,
zatímco teskné tercíny a tupé ottavy
plivaly slupky od slunečnic do trávy,
snad jsi je viděla, jak jdou si po svých,
prozpěvovaly, že bez rýmů jsem pro smích,
řinčely přitom jak nějaké stádo,
všechno je po nich pozpřesahováno,
rozhlédni se a uvidíš tu změť,
můj psací stůl, mé papíry (a svět?)
tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,
cestou ses zastavila v supermarketu,
ohřeješ starý čaj, vybalíš uzené,
strop se nám zase pěkně vyklene
a ve vrcholku objeví se hvězdní výš,
pozor dej pozor, pak to uvidíš.

 



PublisherH+H, Praha
Source of the quotationBez obalu. Antologie současné maďarské poezie

minimap