Farkas Árpád: Nyitott égbolt
Nyitott égbolt (Hungarian)Eluntam a Balkán mocskát Európába rángató vonatokat, eluntam határátkelőitek vizeldéiben bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő s falba verődő kobakokat, el kis motyóim dúlását, eluntam bizony, heréim közül bőröm alá is felbizsergő, motozó ujjatokat, Rodin pózában ülök félszázada a honi klozeton, rettegjetek, én még maradok, de indulnak fiaink, átrágják magukat a parajdi sóhegyeken, iszonyú szomjasak lesznek, mire odaérnek, felisznak benneteket! Eluntam emberkedni félszázadon át, holnapra MADÁR LESZEK, hallom, amint percenként percegve vékonyul csontom, elmadárlik, bőröm sincs már, csak szárnyam, nő, röpít szabad és tömör levegőn. Tudom, szószegők, lőttök majd rám, akárha fácánra, pedig veréb volnék csak, szürke. S pereg majd a tollam, mindnek szárából tinta csepeg. Tudom, óceán nem leszek már, de határátmosóvá eltintatengeredem.
1991
|