Vörösmarty Mihály: Gutenberg inscription (A Guttenberg-albumba in English)

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839

When night finally fades, when false dreams cease to be worshipped 
And the triumphant day brooks no charlatan art;
When heavy handed tyrants lay their swords to surrender 
And everlasting peace springs from a murderous age; 
When from a life of beast and satan, unhappy paupers 
And the exploiting rich rise to be human again;
When a reviving light will spread from west to the eastward
And dedicated hearts teach great deeds to the mind;

When one day all people assemble into a council
And with a thundery roar blast their vote to the sky,
And the commotion booms one word in harmony: "Justice!"
And Providence at last grants this gift to the earth,
Then will victory truly be years: a new generation,
Their spirit is your most worthy memorial arch.