Tóth Krisztina: Balaton (Balaton in English)
|
Balaton (Hungarian)Nem akartam hogy ősz legyen megint itt vagyunk a kert is rábólint tilosban futó idő megállt a túlba így vitt maradni kéne még azt súgja jól van bólint a bodza is alacsony napba bámulsz felállsz lassan lemész a stégre nyugágyak bent a villany is lecsapva ősz van és délután sietni kéne hová pedig a táskát összeraktam valamit egyszer úgyis itt felejtünk meleg a fal úgy ég az őszi napban lopott napunk ahogy nemrég a testünk
Nem akartam hogy ősz legyen megint itt egy hosszú szál inkább ki kéne húzni harminchárom éves vagyok pedig mit kéne tennünk mondod ki kéne húzni de meddig még szeretsz és úgy öregszem ahogy a kert apránként észrevétlen csak most nem hogy a fejem az öledben fekszik a nád ledőlt sohase értem tetten még az időt amikor színt vált épp a levél a szemed is néha barna néha meg mikor a szerelem színt vall mélyzöld színű hullámmal dob a partra
Nem akartam hogy ősz legyen megint itt érjen gyümölcs savanykás íz utol fordult az út de most a fák behintik hosszú nagyon indulni ez a cél ne érjen itt inkább vigyél magaddal ha fordul is ha érni kell hát érjen véget múljon mi integet marasztal el végleg és most ne rajtunk ne tétlen múljon levél varázslat hogy lehulljon rólunk mi tart még – vissza nem találhat magába út hogy útrakelni tudjon csak úgy léphet mint víz színére lábad
|
Balaton (English)I didn’t want it to be autumn once more here we are the garden too nods in agreement time running through forbidden territory came to a halt conveyed us into the beyond we should stay longer a whisper everything’s OK the elder’s nodding too you stare into the low sun slowly get up make your way down onto the makeshift platform the deck-chairs are inside the el- ectricity’s switched off it is autumn afternoon we have to rush but where to still my bag is packed sooner or later we are going to forget something here the wall is warm our stolen day burns in the autumn sun just as our bodies did only a while ago
I didn’t want it to be autumn once more here one long hair needs to be pulled out and I am thirty-three what should we do you say it needs to be pulled out but how much longer are you going to love me I’m getting older like the garden, bit by bit nobody notices though not now while my head’s lying in your lap the reed is flattened I have never caught time unawares before just when the leaves are changing colour your eyes too are sometimes brown sometimes when love reveals itself and I am washed up on the lake shore with a dark green wave
I didn’t want it to be autumn once more here let it catch up with us the taste of overripened fruit the road has turned the trees are shedding endlessly departure that’s what matters but don’t let it catch hold of me here take me with you if it turns if catching up is crucial well let there be an end of it let what invites to linger pass on though not us now let the leaf’s passing not be useless magic let what keeps us still fall from us – the road cannot find the way back to itself can only step like your foot on the surface of the water
|
