Pilinszky János: Myslím (Azt hiszem in Czech)

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Myslím, že tĕ mám rád;
držím za semknutými víčky pláč nad tím, že jsi.
Ale jak vidíš, bohové,
prach a čas
postavili mezi mne a tebe
tak neschůdné hrby hor,
že sem tam mĕ jímá
hned závrať z lásky,
hned malovĕrný strach.

V takových chvílích schoulen v lůžku zúzkostním,
jako příroda v čase půlnočím,
beze zvuku či dobrých znamení.

Ale pak,
když mám ruku ve tvé a ty v mé,
znovu vĕřím, že k sobĕ patříme.