Nemzeti dal (Hungarian)
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! 1848 |
National Song (English)
On your feet now, Hungary calls you! Now is the moment, nothing stalls you, Shall we be slaves or men set free That is the question, answer me! By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear. Slaves we have been to this hour, Our forefathers who fell from power Fell free and lived as free men will, On land that was their own to till, By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear. Whoever now his life begrudges Deserves his death with thieves and drudges, For setting his own worthless hide Above his country’s need and pride. By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear. The sword shines brighter than the fetters It is the finery of our betters, Of slaves and fetters we grow bored. Leap to my side, ancestral sword. By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear. Magyars, once more our name and story Shall match our ancestors’ in glory The centuries of shame and hurt Can now be washed away like dirt. By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear. And wheresoever we may perish Grandchildren those graves shall cherish Singing our praises in their prayers To thank us that our names are theirs. By all the gods of Hungary We hereby swear, That we the yoke of slavery No more shall wear.
|