Nemes Nagy Ágnes: Dennoch schauen (De nézni in German)
|
De nézni (Hungarian)De nézni, nézni, mondta, mihelyt enged a füstfüggöny, a résnyi szünetben a füst, a sav, a lúg, a támadások közti percben nézni, tudod, mint egy formabontó asztalt egyszerre látni lapját és profilját
És tenni, tenni, tudod, én szüntelenül cselekszem történelmet, biológiát cselekszik a testem és elmélkedni, tudod, nekem a fejem oly furcsa oly befejezhetetlen a gömbformát nem is tudom én miért szerettem szemgolyót, koponyát, földgolyót, efféle határolt véghetetlent de tépett gömbök ezek, kókuszdiók csapzott rostok halandósága hajával körbe-szegetten
És nézni fentről, lentről, mindenféle szögekben körültapogatni a tárgyat néhány szememmel kivésni vélük a konturt, mosni, ledönteni míg nyílnak, húnyódnak, nyílnak, nem egyenletes hullámverésben s a tárgyakból is kifelé a sok lassú tekintet odvak hatalmas pillantásai észrevehetetlen nem mozduló tavakban és kövekben kinyilazók szilánkos fényjelekben
Bár nem segít, mondta, ez a szétszórt százezer szem bár nem segít a bioszféra zizegő seprű-pillája körülöttem lombok, cédrusok érdes ága forgó évszak karcai éj és nap emelve, hullva felettem bár nem segít, de nézni, nézni
Nézni, tudod mint forradás néz, mondta, a fán
|
Dennoch schauen (German)Und dennoch schauen, schauen, sagte wer, sobald der Rauchvorhang es zuläßt, in der spaltgroßen Pause in diesem Augenblick zwischen dem Rauch, der Säure, dem Ammonik, den Angriffen, schauen, weißt du, wie einen Tisch die Form auflösend gleichzeitig schaun als Platte und Profil
Und tun, weißt du, tun, tun, ich tue unablässig mein Körper macht Geschichte, macht Biologie und reflektieren, weißt du, mir ist mein Kopf so merkwürdig, so unvollendbar die Kugelform, ich weiß gar nicht, warum ich sie so mag, Augäpfel, Schädel, Erdkugel, derlei begrenzt Unendliches doch diese sind zerrissene Kugeln, Kokosnüsse, mit dem zerschlagnen Faserhaar der Sterblichkeit rings eingefaßt
Und schaun, von oben, unten, aus allerlei Winkeln umtasten das Objekt mit etlichen Augen mit ihnen die Kontur heraushaun, schlämmen, niederreißen dieweil sie öffnen schließen öffnen sich in ungleichmäßigen Wellenschlägen und auch heraus aus den Objekten selbst die langsam vielen Blicke der Höhlungen gewaltige Blicke unwahrnehmbar in reglosen Seen und Steinen herauspfeilend als splittrige Lichtzeichen
Wiewohl nichts, sagte wer, helfen diese verstreuten hunderttausend Augen wiewohl nichts hilft der Biosphäre mich umrauschendes Palmwimpern-Aug, spröde Äste der Zedern, Fächer Laubs einiger Jahreszeiten Kratzer Himmel Sonne um mich ab und auf schauen obwohls nicht hilft und dennoch schauen
Schaun, weißt du, schaun wie eine, sagte wer, Narbe am Baum schaut.
|
