Ady Endre: Náš pán: peniaz (Mi urunk: a pénz in Slovak)

Ha elfutnak a gyér aranyak,
Fölséges, nagy, úri Magunkból,
Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,
Ki szent Személyünket leszólta
S ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.
Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre
Árasztjuk a koldus-szagot.

Tegnap Dantét őrte meg agyunk
S ha tegnap Istennél több voltunk,
Ma gyáva rím-kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:
Szabad megint Istennek lenni,
Két-három-négy napig szabad.

Keď utečie tých zopár zlatých,
vznešená naša veľkopanskosť,
Bože môj, jak sa náhle stratí.

Včera beda, ak niekto v hluku
Osobu našu svätú zaznal
a dnes sme plachí podať ruku.

Inak sa na nás pozrú ženy.
Mizneme v trapiech, žobrácky pach
na míle šíriac, zúbožení.

Včera sa nám dal Dante božský
mlieť v mozgu, nad Boha sme boli,
dnes sme len veršotepci psovskí.

A keď pár zlatých blysne v prítmí:
poznove slobodno byť Bohom,
slobodno na dva-tri-štyri dni.