Lorenc, Michael : Hálaadó, reggeli ima (Ranní chvála in Hungarian)

Zlo,
z dlaně se vylíhlo,
malinký Golem
cupitá prázdnem kostela,
ticho rozléhá se,
zřetelný
je jenom posun v čase.

Modlitby se srážejí
rázem v suchý
déšť.
Dnes slunce nevyjde.
Na co asi myslí
dívka, která září
ve čtvrté lavici
od oltáře.

Že je spasitelný
pouhý pohled z kazatelny?
Pouhá fikce!
Sám jsem vyprázdněná samota,
prototyp
robota restrikce.


(2005)

A rossz
az, amit tenyered megszoroz,
picike Gólem
tipeg a templomnyi űrben,
a csend átható,
csak az idő-
eltolódás látható.

Az imák hirtelen
száraz esővé
csapódnak le.
Ma nem kel fel a nap.
Vajon mire gondol
az a lány, aki ott
az oltártól négy padnyira
tündököl.

Arra-e, hogy hátha megváltja
ha szemem a szószékről meglátja?
Merő fikció!
Én magam is kiürült magány vagyok,
maga a megtestesült
testetlen restrikció.