Mácha, Karel Hynek: A kitaszított II- (Opuštěnec II. in Hungarian)

Jeruzalem zpustla, ni místo neznámo, 
Rozplašen můj národ, potupa mu zlá,
Kam by hlavu sklonil, místa mu nedáno,
Daleko prach otců, daleko vlast má!

Z nespatřené vyhnán! Palmy na Jordánu,
Kdežto vzchodem slunce hrdličky hlas zní,
Tam vy pozdravujte ode mne neznánu,
Rcete jí, že ještě chovám lásku k ní.

Láska má šla se mnou — po vysoké hoře,
Vyšší té hory, přes kterou jsem šel;
Přes moře jsem kráčel — přes hluboké moře,
Hlubší toho moře přenesl jsem žel.


(1835)

File:Gustave Doré's The Wandering Jew

 

 

 

 

 

 

Hol állt Jeruzsálem, azt sem tudni már ma,
Szétkergetve népem, az sem nép, de rom,
Fejét lehajtani nincs számára párna,
Messze ősatyáim, messze a honom!

Nem látva, elűzve! Jordán menti pálmák,
Hogyha napkeletkor gerle hangja szól,
Üdvözöljétek az ismeretlen árvát,
Mondjátok meg néki: szívem ott honol.

Szívem és szerelme jött velem hegyekre,
Még magasabbra, mint az otthonom;
Tengerre ha szálltam — nagy, mély tengerekre,
Mélyebb mint a tenger, mély a fájdalom.


................................
Még magasabbra, mint az otthonom = Mint a Cion-hegy, azaz Jeruzsálem. Jeruzsálem valóban hegyen épült, nem túl magas, csak néhány száz méter magas hegyen. Lehet, hogy Mácha ezt tudta, bár valószínűbb, hogy ez a részlet nem érdekelte, hiszen nincsenek részletek a versben, csak általánosságok., és pusztán a kontraszt meg a fokozás kedvéért beszélt még magasabb hegyekről. Úgy látszik, nem tudta, hogy Jeruzsálem helye egyáltalán nem ismeretlen, sőt álltak és állnak is Jeruzsálem falai, még ha nem is egészen pontosan ugyanott, mint az Ókorban, de majdnem ugyanott. Vagy ha tudta, akkor ez sem érdekelte, hanem csak az esztétikai hatás, ti. az, hogy ’nem csak nem létezik már Jeruzsálem, hanem már az sem tudható, hogy hol van a helye’, tehát fel sem építhető többé, vagyis mintegy kétszeresen nem létezik, akárcsak a Május 4. énekében a „Rég alvó láng heve [ered.: kihúnyt tűz füstje], olvadt harang szava” meg a többi híres ottani úgynevezett oxymóron: nem csak nem létezik az a füst, hanem nem is létezhet, hiszen már nem létezik az a tűz, amely létrehozta stb.

A vers nem okvetlenül tanúskodik zsidók iránti szimpátiáról, bár Mácha, mint az egész világot a saját személyes ellenségének tekintő és a keresztény vallással hadilábon álló ember, szimpatizálhatott valamelyest azzal a néppel, amelyet az európai keresztény világ ezernyolcszáz év óta ősellenségnek, sátánfajzatnak tekintett és üldözött. (Mácha még halálos ágyán is hátat fordított nem csak az utolsó kenet feladására odahívott papnak, hanem még az őt gondozó jóságos házinéninek is...) Az ugyancsak üldözési mániában szenvedő és civilizációellenes Rousseau is nyilatkozott valamit a zsidók mellett, az ugyancsak német-, Európa- és keresztényellenes Nietzschéről nem is beszélve: ő pl. az egekig magasztalja a zsidó Ószövetséget és pocskondiázza a keresztény Újszövetséget, a zsidókat tartja az egyetlen valamirevaló „faj”-nak stb. Mácha részéről ez alighanem csak afféle stilizáció: a zsidókat egyszerűen a kitaszítottság, a hontalanság szimbolumává teszi; saját magát is hontalannak, kitaszítottnak ábrázolja „A jövendő haza” c. versében (l.ott). Az irodalomtörténészek „romantikus antiszemitizmusról” beszélnek Mácha kapcsán, „Cigányok” c. regénye miatt. A cigányok is hontalan nép. Nem könnyű belátni, mi a különbség a „romantikus antiszemitizmus” és az egyházatyák, Luther, Voltaire vagy a mai magyarországi szélsőjobb meg a nyugateurópai és amerikai baloldal zsidógyűlöltete, az egész európai Ó-, Közép és Újkor megszakítatlan, féktelen zsidógyűlölete között; mindenesetre a Cigányokban a zsidók nem isznak keresztény vért, nem mérgezik meg a kutakat stb., inkább csak afféle sematikus kép ott a zsidó, valami különös és idegen színfolt.

Máchánál a zsidó pusztán kép, sőt még az sem, csak szimbólum, sőt még az sem, csak embléma, nem a valóságos zsidó, hanem egy középkori vagy még régebbi eredetű legenda "bolygó zsidója": megütötte Jézust, ezért büntetésből meg sem halhat, örök bolyongásra van ítélve. Ebből Máchát csak az örök, hazátlan bolyongás érdekelte. — A valóságos zsidó nem egymaga bolyong, mint pl. Gustave Doré karikaturáján, hanem a többi zsidóval együtt, és viszi magával a Bibliát, a Talmudot meg egy egész, ismeretlen nyelven írt óriási és kiirthatatlan kultúrát, törvényt és szokásrendszert. Erről sem Mácha, sem más nem zsidó nem tudott semmit, nem is érdekelte őket. A zsidó Máchánál egyszerűen a kitaszítottság egyik kényelmes, a mindennapi életben jelenlévő. de a környező világ számára tökéletesesen ismeretlen szimboluma.

Megjegyzés: A cseh prozódia szerint az első és a harmadik sor ritmusa ez volna:
Xx Xx Xx || x Xx Xx X
Xx Xx Xx || Xxx Xx X ,

(X = hangsúlyos szótag, x = hangsúlytalan), tehát emelkedő zárlattal. A második strófa 1. és 3. sora eme prozódia szerint ellentmondásos: palmy na Jordánu = Xx Xx Xx , ode mne neznánu pedig = Xxx Xx X , tehát az egyik ereszkedő, nőrímes, a másik pedig emelkedő, hímrímes zárlatú. A csehben az ilyesmi lehetetlen. A megoldás az, hogy Mácha idejében a cseh prozódia egyes részletei még nem kristályosodtak ki teljesen, vagy pedig Mácha nem ragaszkodik aggályosan a szabályokhoz. A cseh beszédben a prepozíció és a ne (nem) szócska hangsúlyos, de nem egyértelműen kényszerítő jelleggel; Mácha a na Jordánu-féle szavakat hol Xx Xx -t kívánó helyre teszi, hol x Xx X -es helyre, hasonlóképpen a ne- is olykor hangsúlytalan helyre kerül. A fenti versben a harmadik strófa 1. és 3. sorának zárlata egyértelműen Xx Xx Xx, ezért ugyanilyennek kell tekintenünk az első két strófát is, valamint azért is, mert a verssorok szótagszámának váltakozása (12 – 11 – 12 – 11) is egyértelműen erre mutat: ilyen esetekben mindig vagy szinte mindig két különböző sorzárlat váltakozik. Ni místo neznámo tehát itt nem x Xx Xx X hanem x Xxx Xx vagy még inkább Xx Xx Xx ; ode mne neznánu = Xx Xx Xx , noha cseh fül számára ez ma furcsán hangzik.

A 3. strófa 2. sorában megbicsaklik a ritmus: hiányzik egy fél versláb (egy szótag). Ez minden bizonnyal pusztán másolási hiba, mégis átvettük a hibát a fordításba. – A vers a szerző életében nem jelent meg nyomtatásban, a hagyatékában találták.