Nyitólap

Az irodalmi utazás megkezdéséhez kattintson a MÁTRIXra!

	cz	hu	pl	sk	de	en
cz
hu
pl
sk

V. László (Magyar)

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;

[…]

Arany János

Ladislav V. (Cseh)

V noc hustou, bezlunnou
řve jižní vítr tmou,
na hradě Budíně
na věži skřípe v tmě
větrná korouhev.

„Kdo zde? Co chce? Ach – sen…“
„Ať klidně dál spí jen
můj pán, král Ladislav:
to liják, neustav,
zde buší do oken.“

Blesk šlehne do temnot,
dští mračna proudy vod;

[…]

Bednař, Kamil; Hradský, Ladislav

Švejkovy nehody ve vlaku (Cseh)

V jednom kupé druhé třídy rychlíku Praha-České Budějovice byli tři, nadporučík Lukáš, naproti kterému seděl starší pán, úplně holohlavý, a Švejk, který stál skromné u dveří k chodbě a chystal se právě vyslechnout nový příval hromobití nadporučíka Lukáše, který, nedbaje přítomnosti holohlavého civilisty, hřímal Švejkovi do duše po celé trati, kterou projeli, že je boží dobytek a podobné.
Nešlo o nic jiného než o maličkost, o počet zavazadel, které Švejk opatroval.

[…]

Hašek, Jaroslav

Švejk balszerencsés kalandjai a vonaton (Magyar)

A Prága-České Budějovice-i gyorsvonat egy másodosztályú fülkéjében hárman utaztak: Lukáš főhadnagy, vele szemben egy teljesen kopasz, idősebb úr, és Švejk, aki szerényen állt a fülke ajtajában s éppen a főhadnagy mennydörgéseinek újabb zuhatagát várta – Lukáš főhadnagy ugyanis, mit sem törődve a kopasz civil jelenlétével, az egész addigi úton szüntelenül mennydörgött Švejkre, szarvasmarhának és hasonlóknak nevezve a derék katonát.

[…]

Réz Ádám

Pradávna (Szlovák)

1
Som Alfa.
V pradávnych smútkoch sa kúpe moje telo, zranené hviezdy odchádzajú,
spánok len posledným článkom prsta pohladká mop tvár;
obrazy bez myšlienok, myšlienky bez obrazov. BOLÍŠ.
Som matka matky. Som dcéra dcéry. Spomienka na spomienku, o ktorej nevieme.

2

[…]

Haugová, Mila

Ősidők (Magyar)

1
Alfa vagyok.
Testem ősi
szomorúságban fürdőzik,
tovatűnnek
a megsebzett csillagok,
az álom csak
ujjhegyével simogatja
arcomat,
gondolattalan képek,
képtelen gondolatok.
FÁJSZ.

Csehy Zoltán