Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dyk, Viktor oldala, Magyar életrajz

Dyk, Viktor portréja
Dyk, Viktor
(1877–1931)

Életrajz

(1877 – 1931)
Költő, író, publicista.
Prágában jogot tanult és korán bekapcsolódott a politikai életbe. Újságíró lett, 1907-től haláláig a Lumír-t szerkesztette, 1910-től néhány évig a Samostatnost (Önállóság) című nacionalista lap szerkesztője is volt. 1915-ben monarchiaellenessége miatt fél évre börtönbe zárták. 1918-ban részt vett a Nemzeti Demokrata Párt megalapításában, országgyűlési képviselő, 1925-től szenátor lett.
Első alkotói korszakában, nagyjából az első világháború kitöréséig, a dekadencia uralkodik, ekkori versesköteteit („A porta inferi”, 1897, „Az élet ereje” – Sila života, 1898, „Hiábavalóság” – Marnosti, 1900, „Szatírák és szarkazmusok” – Satiry a sarkasmy, 1905) a korból kiábrándult, megvető, szatirikus hang jellemzi.
A háború alatt a nemzet sorsa iránti aggodalom hatja át műveit. Hazafias vesei négy kötetben jelentek meg, melyeket összefoglalóan „Háborús tetralógiá”-nak neveznek. Epikus műveiben megjelennek a lázadó hősök, akiket erkölcsi meggyőződésük hajt a többnyire tragikus végkifejlet felé. Legfontosabb közülük a „Hét rabló szeretője” (Milá sedmi loupežniků, 1906) című elbeszélő költemény, a „Don Quijote kijózanodása” (Zmoudření dona Quijota, 1913) című dráma, és Dyk legnépszerűbb prózai műve a „Patkányirtó” (Krysář, 1915), mely egy német legendán alapul.
Élete utolsó éveiben az intim líra kap nagyobb szerepet. „Kilencedik hullám” (Devátá vlna, 1930) című kötetének vezérlő motívumai a szomorkás, nosztalgikus visszatekintés, az ifjúkori emlékek felidézése és az elmúlás. 
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap