This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Dyk, Viktor, Hungarian biography

Image of Dyk, Viktor
Dyk, Viktor
(1877–1931)

Biography

(1877 – 1931)
Költő, író, publicista.
Prágában jogot tanult és korán bekapcsolódott a politikai életbe. Újságíró lett, 1907-től haláláig a Lumír-t szerkesztette, 1910-től néhány évig a Samostatnost (Önállóság) című nacionalista lap szerkesztője is volt. 1915-ben monarchiaellenessége miatt fél évre börtönbe zárták. 1918-ban részt vett a Nemzeti Demokrata Párt megalapításában, országgyűlési képviselő, 1925-től szenátor lett.
Első alkotói korszakában, nagyjából az első világháború kitöréséig, a dekadencia uralkodik, ekkori versesköteteit („A porta inferi”, 1897, „Az élet ereje” – Sila života, 1898, „Hiábavalóság” – Marnosti, 1900, „Szatírák és szarkazmusok” – Satiry a sarkasmy, 1905) a korból kiábrándult, megvető, szatirikus hang jellemzi.
A háború alatt a nemzet sorsa iránti aggodalom hatja át műveit. Hazafias vesei négy kötetben jelentek meg, melyeket összefoglalóan „Háborús tetralógiá”-nak neveznek. Epikus műveiben megjelennek a lázadó hősök, akiket erkölcsi meggyőződésük hajt a többnyire tragikus végkifejlet felé. Legfontosabb közülük a „Hét rabló szeretője” (Milá sedmi loupežniků, 1906) című elbeszélő költemény, a „Don Quijote kijózanodása” (Zmoudření dona Quijota, 1913) című dráma, és Dyk legnépszerűbb prózai műve a „Patkányirtó” (Krysář, 1915), mely egy német legendán alapul.
Élete utolsó éveiben az intim líra kap nagyobb szerepet. „Kilencedik hullám” (Devátá vlna, 1930) című kötetének vezérlő motívumai a szomorkás, nosztalgikus visszatekintés, az ifjúkori emlékek felidézése és az elmúlás. 
Literature ::
Translation ::

minimap